Trucks

Kanyar kanyar után

Érzelmek egész kavalkádját váltja ki minden teherautó-vezetőből a marokkói Magas-Atlasz hegylánc kanyargós Tizi n’Tichka hágója. Ám Omar Ait Mbarek teherautó-vezető számára ez az út az otthon és az iroda.
A 9-es számú országos főútvonal
A 9-es számú országos főútvonal közel 2300 méterrel a tengerszint fölé emelkedik, így ez Észak-Afrika legmagasabb közúti hágója.

„Akár tolatva is végig tudnék menni rajta” – mondja a 61 éves férfi viccelődve. Közel 2300 méterrel a tengerszint fölé emelkedik, így ez Észak-Afrika legmagasabb hágója. A 9-es számú országos főútvonal 50 kilométeres szakasza lélegzetelállító, a hófödte hegycsúcsok zöld lejtőit festői falvak tarkítják. Ez a marokkói életmód hiteles ízelítője, amelyet a városokban nehéz megtalálni, éppen ezért a külföldi turisták számára erőteljes vonzerővel rendelkezik. A Tizi n’Tichka, amelynek jelentése Legelők hágója az őslakosok tamazight nyelvén, stratégiai fontosságú Marokkó gazdasága szempontjából: Összeköti Marrákes és Ouarzazate városát, e két település évente több millió turistát vonz, ráadásul Hollywoodtól Bollywoodig a filmesek kedvelt forgatási helyszíne. 

Ám az útvonalon vezetni nem éppen veszélytelen: az utazót egyik oldalról a veszélyes és kevéssé védett szakadékok, másik oldalról pedig a folyamatosan fenyegető sziklaomlás veszélyezteti, előfordul, hogy beszakad az úttest és a hajtűkanyarok folyamatos lánca ellenére igen gyakoriak a felelőtlen vezetők. Omar Ait Mbarek éppen ezért akár dicsekedhetne is, legalább egy kicsit: immár 44 éve dolgozik a szállítási iparágban, ennek közel harmadát ezen az úton töltötte – egyetlen baleset nélkül. Hogyan érte el ezt?

 

„Soha nem kapcsolom be a rádiót, ha ezen az úton vezetem a teherautót. Ehelyett hegyezem a fülem, figyelek a motor hangjára, hogy tudjam, mi történik a teherautóban és az úton. És megfontoltan kell haladni: Én nem tartozok azon vezetők közé, akik ébredés után azonnal a kormány mögé ülnek. Hagyok magamnak elég időt, alszom, amikor aludnom kell, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy két órával később érek oda” – magyarázza, miközben az út menti pihenő során éppen egy bögre mentateát tölt ki magának.

Egy zöldségekből és vörös húsból készített tagine pörköltből álló kiadós étkezés után Omar Ait Mbarek nekiáll ellenőrizni Volvo FH vontatóját, amelynek tartályos félpótkocsijában üzemanyagot szállít Marrákesből az Ouarzazate városától délre fekvő Zagora sivatagi előőrsbe. 

Omar Ait Mbarek már 1997 óta dolgozik a Societé Transport Marouane et Frères S.a.r.l. (STMF) vállalatnak, e marokkói cég gyúlékony termékek szállítására specializálódott. Ő a cég legidősebb, még ma is szolgálatban lévő teherautó-vezetője. „Már tavaly nyugdíjba kellett volna mennem, de egyszerűen nem akartak elengedni! Ragaszkodtak a maradásomhoz. Én vagyok a legmegbízhatóbb járművezetőjük, én képezem ki az újonnan felvetteket” – mondja.

Omar Ait Mbarek teherautót vezetni 1983-ban kezdett, ám már előtte is 11 éven keresztül teherautó-vezetők segédjeként dolgozott, ez alatt az idő alatt a szakma sok csínját-bínját elleste. Elsőként egy Volvo F88 nehéz-teherautót vezetett.

„Annak idején ez számított a legjobbnak, ám a fékek túlmelegedtek a meredek lejtőkön. Ma ez az új Volvo FH akár 27 tonnát is szállíthat, és mindig ugyanazzal a sebességgel halad, mindegy, hogy emelkedik vagy lejt éppen az út. A mai teherautók ráadásul kényelmesebbek is, ugyanis tisztességes fülkét kapnak, míg korábban a kormánykerék alatt kellett aludnunk” – mondja.

A fülke igen fontos menedéket jelent, különösen télen, amikor a nagy havazás teljesen megakadályozza a közlekedést, néha akár több napra is. Toufliht falun túljutva Omar Ait Mbarek visszaemlékezik arra, hogy 1998-ban egy teljes hétre megakadt a forgalom a hó miatt.

Soha nem kapcsolom be a rádiót, ha ezen az úton vezetem a teherautót. Ehelyett hegyezem a fülem, figyelek a motor hangjára, hogy tudjam, mi történik a teherautóval.

„Nem rendelkeztünk sem élelemmel, sem takarókkal. Senki nem jött a segítségünkre. Egyetlen mentsvárként egy kandallóval rendelkező bár szolgált: a tulaj igen jól megszedte magát a járművezetők kárára, ötszörös áron adta nekünk a kenyeret” – meséli mosolyogva.

Omar Ait Mbarek közelít a hágó legveszélyesebb részéhez, hangulata meg is változik, amint rámutat az egyik csúcson álló mobilhálózati szektorantennára, s elkezdi leírni életének legszörnyűbb látványát. Az eset 2012 szeptemberének elején történt, egy buszvezető az éjszaka közepén elvesztette uralmát a járműve fölött, ami 150 métert zuhant a szakadékba. Összesen 42 ember veszítette életét, további 25 szenvedett sérüléseket.

 

„Másnap reggel mentem el a baleset helyszíne mellett. A busz apró darabokra szakadt. Ez a baleset a mai napig kísért, és imádkozom, hogy soha többet ne kelljen ilyet látnom.”

A rendőrség megállapította, hogy a baleset azért történt, mert a busz a műszaki kapacitásánál több embert szállított. Marokkó történelmének legsúlyosabb közlekedési balesete ez, egy olyan országban, ahol évente körülbelül négyezren vesztik életüket közlekedési balesetben. Az állam jelentős beruházásokat eszközölt az utak infrastruktúrájának fejlesztésébe és a közlekedési szabályok betartatásába, ám a kritikusok szerint az infrastruktúra-fejlesztési erőfeszítésekből kimaradtak az olyan kies területek, mint a Tizi n’Tichka.

Itt jobb, ha nem szenvedsz balesetet: ha a zuhanás nem öl meg, akkor a mentők túl sokára érnek ki, ráadásul nincs is rendes kórház több mint száz kilométeres körzetben.

„Itt jobb, ha nem szenvedsz balesetet: ha a zuhanás nem öl meg, akkor a mentők túl sokára érnek ki, ráadásul nincs is rendes kórház több mint száz kilométeres körzetben” – magyarázza Omar Ait Mbarek, majd hozzáteszi: „Számomra az életben a legfontosabbak a saját biztonságom és az előttem járóké. Emellett a gyermekeim, valamint az, hogy mindig időben imádkozzak, tiszta maradjak és elkerüljem, hogy másokban kárt okozzak Soha nem okoztam senki halálát vagy maradandó sérülését, jó az életem, így tiszta lelkiismerettel alszom.”

Az Atlasz-hegység egyik eldugott falujában született Omar Ait Mbarek nem dúskált a lehetőségekben, így egy tinédzserkori véletlen találkozást kellett karrierré formálnia, amely azóta a szenvedélyé is vált. Mindössze 16 éves korában a faluján áthajtó teherautóról leborult a szállított nád. Odasietett segíteni a vezetőnek, akit ez annyira lenyűgözött, hogy azonnal felajánlotta neki, hogy dolgozzon a segédjeként havi 15 dirhamért.

„A szállítmányozás kínált egyedül álláslehetőséget – nemcsak nekem, hanem a régiómban nagyon sok más számára is. A közeli falvakba csak a teherautók és a buszok hoztak életet” – emlékezik vissza, majd folytatja:

„A vezetés leírhatatlan eufórikus állapotot okoz nálam. Az út, a többi vezetővel való találkozás és információcsere számomra olyan, mint egy drog. Nekem menekülést jelent ezeken a hegyi utakon vándorolni – azzal a biztos tudattal, hogy ennyi éven át sikeresen jártam az utamat, hogy ügyelek a biztonságra és igyekszem elkerülni, hogy másoknak kárt okozzak.”

Societé Transport Marouane et Frères S.a.r.l.

Tulajdonos: Mohamed Asli, ügyvezető igazgató.
Alkalmazottak száma: 365
Cégalapítás: 1996
Fő ügyfelek: Shell, Total.
Járművek száma: 283
Volvo teherautók száma a flottában: 236
Jellemző szállítmány: ásványolajtermékek