Trucks

Visszahódítva a tengertől

Nigéria legnagyobb városának képe fokozatosan megváltozik. Ami a Lagos városának erodáló partvonalát megvédő tervként kezdődött, Afrika legnagyobb építőipari projektjévé – az Eko Atlantic projektté – nőtte ki magát, egy új városrésszé, amelyet a tengertől visszahódított területre építenek fel.
Hullámtörő gát Lagosban.
Az öt mérföld hosszú hullámtörő gát – a Lagosi Nagy Fal – védi majd Eko Atlantic városát a nyílt óceántól.

Este 10 óra, a legtöbb teherautó az Eko Atlantic óriási építési területének kapuin belül parkol. Az utcai lámpák fényében néhány muszlim járművezető imádkozik, míg mások vékony szőnyegeket fektettek közvetlenül a földre, és pokrócot húztak a fejükre. 

Matthew Ude lefekvéshez készülődik. Mint minden nap, ma is a Lagostól 150 kilométerre északkeletre fekvő kőbányában dolgozott Volvo FMX teherautójával, hogy gránittömböket szállítson az Eko Atlantic területét a tengertől elválasztó nyolc kilométeres védőfalhoz. 

„Éjszaka soha nem vezetünk, túlságosan veszélyes. Sokkal nagyobb a veszélye, hogy rablók állják az utunkat” – mondja Matthew. 

Az Eko Atlantic-et arra szánták, hogy Lagos jövőjévé váljon. Üzleti és lakónegyedeket alakítanak ki egy tíz négyzetkilométeres mesterséges félszigeten, amelyek közvetlenül a Viktória-sziget néven ismert terület szomszédságában építenek fel. A biztonsági fal tesztelésével meggyőződtek arról, hogy az képes ellenállni a legerősebb viharoknak is, a falon belüli területet pedig a tengerből kikotort homokkal töltötték fel. 

Az „Eko” elnevezés az eredetileg itt élő jorubák nyelvéből ered, és jelentése „Lagos szigetéről származó emberek”. Matthew azonban nem innen származik. Ő az Igbo nevű etnikai csoport tagja, és 1978 óta vezet teherautókat Nigéria-szerte. Munkája a hobbijává is vált. 

„Egy francia cégnél tanultam meg teherautót vezetni, amely Renault teherautókkal rendelkezett. Ez az első Volvo, amit vezetek, és tetszik. Jó a fékrendszer, tökéletes a kormányzás és kiváló az egyensúlya, még akkor is, ha nehéz terhet szállítok” – mondja. 

Matthew a hét hat napján reggel 4-kor indul az Eko Atlantic munkaterületéről. Asszisztense, vagy ahogy itt hívják, „motorosa” a 24 éves Gift Mwaele kíséri el, aki segít neki a nap során. Gift mossa a teherautót, irányítja Matthew-t, ha szűk helyre kell betolatni, és jól jön a plusz szempár akkor is, amikor a sűrű forgalomban kell boldogulniuk. Nem kevesebb, mint 200 teherautó tart minden egyes nap különböző kőfejtőkből az Eko Atlantic felé.

A rossz utak miatt a forgalom a legnagyobb gondunk. Nagyon veszélyes lehet, ha ki kell szállnunk a teherautóból egy defekt kijavításához.

A nap első megállója a fuvarvállalat irodája és műhelye Ibadanban, ahol Matthew és Gift felveszik a szállítólevelüket. Az itteni út az ország főbb útjai közé tartozik, de az aszfalt foltozott és rossz állapotú, és még a reggeli enyhe forgalomban is több mint két órába telik, mire elérik céljukat. 

 

Amikor megkapták a szállítólevelet, Matthew letér a főútról, és a kőfejtőbe vezető kisebb útra fordul, amely végül murvás úttá változik. 

„A rossz utak miatt a forgalom a legnagyobb gondunk. Nagyon veszélyes lehet, ha ki kell szállnunk a teherautóból egy defekt kijavításához” – mondja Matthew.

A kőfejtőbe vezető murvás utat sűrű növényzet övezi. Jamgyökér csemeték, manióka és fura banánfák tűnnek fel mindenfelé. A teherautó finom porfelhőt hagy maga mögött, és néhány lebegő sárga pillangó száll el a szélvédő előtt.  

Hirtelen feltűnik a kőfejtő az erdő közepén. Fehér, sárga síkplatóval felszerelt teherautók sorakoznak egymás mögött, hogy felvegyék a rakományunkat. Fülsüketítő csattogó zaj hallatszik, amint a gránittömböket a teherautókra rakják, és várakozás közben Matthew kihasználja az alkalmat, hogy beszélgessen a többi sofőrrel. 

A „Lagosi nagy fal" építéséhez szánt gránittömbök akár 1,5 méter átmérőjűek is lehetnek, és a teherautók legfeljebb 30 köbmétert képesek elszállítani belőlük. Tehát nem a tömeg határozza meg az egy-egy fordulóval a falhoz szállítható kő mennyiségét, hanem a síkplatón rendelkezésre álló hely. 

Amikor Matthew és Gift végeztek a rakodással, kifelé menet lemérik a teherautójukat, majd itt az ideje, hogy elinduljanak vissza, Lagosba. Délután fél három van, és a forgalom sokkal sűrűbb. Általában négy óra alatt érnek vissza az Eko Atlantic-hez, és Matthew tudja, hogy besötétedik, mire odaér. Szóba sem jöhet, hogy megálljanak enni. 

„Nem állhatunk meg, különben sosem érünk oda” – mondja. 

Matthew és Gift alapjában véve a teljes munkanapot a teherautóban töltik. Visznek magukkal ételt és menet közben esznek, ha pedig lelassulnak a dolgok, Matthew bekapcsolja a CD-lejátszót. Két sokat forgatott biblia között zenei válogatások sorakoznak Paul Simontól, Stevie Wondertől, James Browntól, és a country sztár Skeeter Davis-től. 

„Vannak persze nigériai zenéim is” – mondja Matthew nevetve. 

Egy korábban Biafraként ismert tartományból származik Délkelet-Nigériából, amely ma az Enugu tartomány. Édesapja piaci árus volt, de a család szűkölködött a pénzben, így Matthew-nak egy év után ott kellett hagynia a középiskolát.

„Öt gyermek volt a családomban. Én voltam az egyetlen fiú, és már fiatalon rákényszerültem, hogy eltartsam magam. Valójában az egyetlen lehetőséget az jelentette, hogy teherautó-vezetőnek álljak, mivel nem volt pénzem saját céget alapítani, a családom pedig nem rendelkezett akkora földdel, amely mindannyiunkat eltarthatott volna. 

Nigériában azonban meglehetősen kiszámíthatatlan a közlekedés. Matthew egy folyóra mutat, amely erős esőzésekkor kiárad. A forgalomnak ilyenkor meg kell állnia, és a szállításokkal várni kell, amíg a víz visszahúzódik.

Valójában az egyetlen lehetőséget az jelentette, hogy teherautó-vezetőnek álljak, mivel nem volt pénzem saját céget alapítani, a családom pedig nem rendelkezett akkora földdel, amely mindannyiunkat eltarthatott volna.

Elhaladunk egy tartálykocsi mellett, amely reggel az ellenkező irányba haladva felborult. A helyiek gyorsan eltávolították a tartalmát. Ezúttal minden rendben ment, de olykor megesik, hogy egy szikra lángra lobbantja a gyúlékony üzemanyagot – számos sérülést vagy akár halálesetet eredményezve. 

Ez a teherautó, valamint az út szélén álló néhány más balesetet szenvedett jármű egyértelműen illusztrálja Matthew leírását az ország közlekedési kultúrájáról, amely szerint nincsenek közlekedési szabályok. 

Matthew azonban nyugodtan és biztonságosan vezet. Otthon, Lagosban felesége és négy gyermeke várja – de csak vasárnaponként találkozik velük.  

„Hosszú órákon át dolgozunk, és este már nem jutok haza. Lagosban a forgalom túlságosan kaotikus. De szombat esténként munka után hazamegyek, és a vasárnapot a családommal töltöm. Általában elmegyünk templomba is.”    

Nigériában a nappal gyorsan éjszakává változik, és amikor Matthew behajt az Eko Atlantic területére, már sötét van. Teherautók hosszú sora hajtott a rakpartra, hogy a tenger és a védőfal találkozásánál lerakják a rakományukat. 

Matthew a lámpafényben vár, amíg rá nem kerül a sor, hogy elinduljon felfelé, ráforduljon a szűk mólóra, majd a tengerbe öntse a gránittömböket. A hullámok ritmusosan a falnak csapódnak, és bár a hőmérséklet már leesett, a levegő még mindig meleg, sós és párás. A partról csak néhány halvány fény látszik Lagosból.

A munkanapnak vége. Matthew az ülése mögött tart egy összegöngyölt szőnyeget, amelyet éjszakánként elővesz, és kiteríti a fülke két ülésére, ahol alszik. 

Hajnali négykor ismét készen áll, hogy belevágjon a napba. Ekkor hagyják el az Eko Atlantic területét az első teherautók észak felé.

A Teherautó

Volvo FMX 6×4, kifejezetten nehéz rakományokhoz tervezett vontató; Meiller sík billenőplató; D13 Euro 3-as motor 400 lóerő teljesítménnyel. 

A silány utak miatt a Nigériába szállított Volvo teherautók végsebességét 75 kilométer/órára korlátozzák.

Szállítási feladat: eddig 50 teherautót adták át, amelyek gránittömböket szállítanak Lagosba, az Eko Atlantic köré épülő nagy fal projekthez.