The assignment

Veszélyes rakományok szállítása Brazília hegyvidéki déli részén

2019-05-14 | 6 perc olvasási idő | 6 perc olvasási idő

Szöveg: Sujay Dutt Fotó: Nicke Johansson

Bár gyönyörűek Dél-Brazília hegyi útjai, de egyúttal veszélyesek is. Amikor Aldinan Cézar Rodrigues járművezető ebben a régióban erősen maró vegyi anyagokat szállít, megbízik a Volvo VM teherautójában és a biztonsági képzésen tanultakban.

Santa Catarina egy hegyvidéki állam Brazília déli részén. Közel sem olyan híres, mint az ország látványos strandjai és esőerdői. Pedig a Serra Catarinense, a Catarina-hegylánc ugyanolyan gyönyörű. Ahová a természet csúcsokat, szakadékokat és folyókat alkotott, ott az ember gyümölcsösöket és szőlőültetvényeket telepített, valamint festői városokat épített. A terület országos hírnévnek örvend az almái és a hideg éghajlata miatt, amely eltér az ország többi részétől. Az idelátogató turisták valószínűleg olyan helyen szállnak meg, amelynek nevében a „hideg” vagy a „hó” meghatározó összetevő.

Aldinan Cézar Rodrigues számára ez hazai pálya. Itt született Otacílio Costa városában, ahol a családja és a rokonai többsége is él. Ugyanitt született meg a teherautó-vezetés iránti álma is. Az édesapja és nagybátyja egyaránt a saját teherautóját vezette, ők Aldinant és az unokatestvérét sokszor elvitték magukkal. „Ezeket az utazásokat különösen szerettem” – emlékszik vissza Aldinan. „Az út jelentette szabadság, az új helyek megismerése, az új emberekkel való találkozás – ezek azok az élmények, amelyek miatt én is teherautó-vezető akartam lenni.”

Szeretettel beszél gyermekkoráról, amelyet olyan további jellemző vidéki élvezetekkel töltöttek meg, mint a fára mászás és a folyóban való úszás.

„Számomra a természet jelentett mindent. Még mindig ezt érzem. Manapság, amikor csak tehetem, összegyűjtöm a családomat, hogy horgászni menjünk vagy egyszerűen csak együtt töltsük az időt a vidéki házunkban.”

Az 50 éves férfi már jó 20 éve dolgozik teherautó-vezetőként. Fiatalabb korában néhány évet nagyobb városokban töltött, az építőiparban dolgozott, de újra és újra visszatért a régióhoz – és a munkájához, amit szeret. Palmeira településen, tizenkét kilométerre Aldinan otthonától található a munkáltatója, a Silpar az Avanex vegyipari vállalat logisztikai részlege. Aldinan egyszer a kohászat számára szállít kénsavat, máskor pedig alumínium-szulfátot visz vízkezeléssel foglalkozó vállalatoknak.

Brazília ezen a részén haladva külön bónusz a lenyűgöző táj, nem utolsósorban az SC-390 állami országút mentén. Átszeli a Serra do Rio do Rastro hegységet, 1400 méteres tengerszint feletti magasságból kanyarogva ereszkedik le a Santa Catarina partja mentjén fekvő nagyobb városokhoz. A hegylánc megmászása és a lefelé vezető út már önmagában számos turistát vonz Brazíliából és a közeli országokból, például Uruguayból és Argentínából, ők gyakran motorkerékpáron érkeznek. Ám Aldinan Cézar Rodrigues azt magyarázza, hogy ez a szakasz közel sem a vezetők álmainak útja.

„Láttam már pánikba esett teherautó-vezetőket, akik a Serra do Rio de Rastro hegyláncot előszőr megpillantva megállították a teherautójukat az első éles kanyarban, és egyszerűen elsétáltak a járművüktől.”

Aldinan azt mondja, hogy ő maga soha nem habozott, hogy az SC-390 országutat vagy a térség bármelyik más útját válassza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyja a kockázatokat. „Meredek és kanyargós utakon vezetve mindig fokozottan odafigyelek. A teherautó nehéz és a rakomány veszélyes. Ha egy szűk kanyarban hirtelen találkozom egy másik teherautóval, az igencsak veszélyes lehet mindkét tehergépkocsi számára. Nem éppen almát vagy rönköket szállítok” – mondja.

Akárcsak a hasonló rakományokat szállító kollégái, Aldinan is speciális képzését kapott ehhez a munkához. „Megtanuljuk, hogy az egyes termékek hogyan működnek, miként reagálnak a természettel. Hogyan kell semlegesíteni azokat, ha kapcsolatba kerül a környezettel” – jelenti ki, és elmagyarázza: „Minden termék más és más módon hat a levegőre és a vízre. A vegyi anyagok szállítása nemcsak annyiból áll, hogy elviszünk valamit A pontból B pontba, hanem azt is tudnunk kell a termékről, hogy baleset esetén a rendőrséget vagy a tűzoltóságot kell hívni vagy esetleg az egész területet le kell zárni. Közel 20 éve végzem ezt a munkát, ám szerencsére még sosem ért baleset” – mondja.

Mint kiderül, a mai napon Aldinan útja az SC-390 országúton véget ér azon a ponton, ahol az út elkezd lefelé kanyarogni. Narancssárga bóják villogó fényei Aldinant egy rendőr mellé terelik, aki elmagyarázza, hogy ideiglenes kamionstop lépett érvénybe minden 6 tonnánál nehezebb teherautóra. Aldinan Volvo VM 330h teherautójának tömege 6,5 tonna.

„Mindegy, hogy honnan közelítjük meg, az egész ország a teherautó-vezetőktől függ. Mindent, amit látnak az emberek, amit megesznek, amit viselnek – azt mi szállítottuk ki.”

A forgalom leállításának oka az, hogy a lefelé vezető út felületén hatalmas repedések keletkeztek, és a hetek óta tartó folyamatos esőzés megnövelte a nehezebb járművekre esetében a balesetveszélyt.

Aldinant nem különösebben aggasztja ez a hír. Egyszerűen találnia kell egy másik utat, amelyik a hegységből levezet. Kicsit megmozgatja a lábait és gyönyörködik a látványban a kilátóból, majd Aldinan visszaül a kormány mögé, és egy földút felé veszi az irányt. „Ezért szeretem még ma is ezt a munkát. Minden nap más, és mindig akadnak majd meglepetések” – foglalja össze.

A poros kis utakon a tengerszintre való ereszkedés nemcsak azt jelenti, hogy Aldinan elkerüli az SC-390 repedt útfelületét, hanem azt is, hogy a szembeforgalommal még szűkebb útszakaszokon találkozik. Mindezt olyan utakon, amelyeket különböző méretű kátyúk tarkítanak.

„Hegyes-völgyes földutakon haladva és szűk hidakon átkelve különösen élvezetes ez a teherautó. Rendkívül jól vezethető, igazán kényelmes. Ez egy jó munkakörnyezet” – állítja Aldinan, aki több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a Volvo teherautók vezetése terén. „Elsőként a kis Volvo NL 340 egy példányát vezettem. Erőteljes volt, ám a ma használt Volvo VM típushoz képest hatalmas a különbség” – összegzi.

Aldinan kerülőútja az almaültetvényekhez olyan közel halad, hogy bizonyos pontokon karját kinyújtva akár le is szakíthatna egy gyümölcsöt. Bár annyira nem varázslatos, mint az SC-390, azért az alternatív útvonal sem szűkölködik természeti szépségben. Amikor leállítja a motort, hogy egy kis pihenőt tartson, minden csendes körülötte, leszámítva a levelek szelíd suhogását és a kígyászdarvak jellegzetes magas hangú vinnyogását.

Aldinan eltöpreng a szállítmányozásban betöltött szerepéről, ő úgy érzi, hogy a tehergépkocsivezetők általában nem kapják meg az őket megillető elismerést Brazíliában. „Mindegy, hogy honnan közelítjük meg, az egész ország a teherautó-vezetőktől függ. Mindent, amit látnak az emberek, amit megesznek, amit viselnek – azt mi szállítottuk ki.”

Silpar Transportes Rodoviários Ltda

Alapítva:
2001.

Tulajdonos:
Grupo Avanex.

Alkalmazottak száma:
24 járművezető és 5 fő irodai személyzet.

Teherautók száma:
26, amiből 24 Volvo.

Volvo teherautók:
VM 260, VM 330, VM 270, FH 440, FH 460, FH 540.

Járműszerelvény tömege:
41 tonna.

Jellemző szállítmányok:
Vegyi anyagok a kohászati ipar számára és a vízkezeléshez.