175 tonnás közúti vonattal az ausztrál sivatagon keresztül

Ausztrália outback néven ismert „Isten háta mögötti” részén egy 52 éves nagymama ül egy három hajtott tengelyű Volvo FH16 kormánya mögött egy 175 tonna össztömegű road train, azaz közúti vonat élén. Négy pótkocsi áll mögötte és egy hosszú, forró, úton töltött nap előtte. Teherautó-vezetők lányaként és özvegyeként Maxine Taylor semmi másra nem cserélné ezt.

Tudja meg, milyen egy 175 tonnás közúti vonatot vezetni Ausztrália kietlen táján a Vezetők világa aktuális epizódjában.

Maxine Taylor, teherautó-vezető.

Maxine Taylor – nagymama és teherautó-vezető édesapja és néhai férje nyomdokain jár.

Vörös porfelhő kavarog Maxine Taylor teherautója mögött. A horizont a végtelenbe tűnik amint 90 kilométer/óra sebességgel száguld az úton, amely látszólag remeg a rekkenő ausztrál hőségben. A semmin is túl vagyunk, ez az outback.

Odakint 48 °C a hőmérséklet – ám akár sokkal rosszabb is lehetne a helyzet. Ugyanis itt a hőmérséklet gyakran 55 fok fölé emelkedik.

„Nagyon sok vizet kell inni, különben rendkívül gyorsan kiszáradsz” – közli a tényeket. „A hőség igazán megterhelő. Légkondicionáló nélkül nem lehetne túlélni.”

Az 52 éves nagymama több száz mérföldre van mindentől. Nagyon magányos itt az élet. Nem látunk életjeleket, leszámítva az utat nagy ritkán keresztező tehenet, tevét vagy dingót – vagy a cég egy másik teherautóját, amelyik a másik irányba halad. 

Nagyon sok vizet kell inni, különben rendkívül gyorsan kiszáradsz.

Maxine Taylor

teherautó-vezető

Feltekeri a hangerőt az audiorendszeren, és együtt énekel Jimmy Barnes ausztrál rocksztárral. Azt mondja, ez az igazán jó adrenalintermelő. Talán abban is segíti, hogy egy pillanatra ne arra a férfira gondoljon, akinek ott lenne a helye mellette, együtt kellene vezetniük a teherautókat e poros sivatagban.

„A férjem a betegsége kezdete után vett rá, hogy közúti vonatokat vezessek” – meséli. „Így együtt tudtunk dolgozni az utolsó éveiben, és ma tudok gondoskodni magamról anyagilag.”

Három éven keresztül a házaspár ugyanannak a cégnek dolgozott, ugyanabban a csapatban, együtt éltek a táborban, minden este találkoztak, egészen Maxine férjének két évvel ezelőtti haláláig.

„Ez egy folyton vissza-visszatérő gondolat. Mindennap gondolok rá, és még mindig érte, miatta vezetek, annak ellenére, hogy ő már nincs velünk.”

Maxine útvonala a Nyugat-Ausztrália távoli Pilbara régiójában található Woodie Woodie és az óceánparti Port Hedland város között vezet. Oda-vissza ez egy 800 kilométeres út – ezt mindennap megteszi (egy nap pihenőt tart hat forduló után) nyolc héten keresztül, mielőtt két szabad hetet kap, amikor hazamehet az ötezer kilométerre, Ausztrália keleti partján fekvő Brisbane városába. Az ország belseje felé tartó úton négy hatalmas pótkocsija üres. A kikötő felé azonban mangánnal megrakva tartanak – ez egy fekete érc, amely ránézésre kicsit hasonlít a szénhez és rozsdamentes acélhoz használják ötvözőelemként.

 

Teherautó szürkületben halad a sivatagban.

Egy oda-vissza út általában 12–13 órát vesz igénybe, ám akár 17 órára is felkúszhat, ha defektet kap az egyik kerék, ha műszaki meghibásodás történik vagy az útviszonyok az optimálisnál rosszabbak.

Maxine indulás előtt ellenőrzi teherautóját.

Maxine szereti a bajtársiasságot és a közösségi érzést a régió teherautó-vezetői között.

A napok nagyon hosszúak. Egy oda-vissza út általában 12–13 órát vesz igénybe, ám akár 17 órára is felkúszhat, ha defektet kap az egyik kerék, ha műszaki meghibásodás történik vagy az útviszonyok az optimálisnál rosszabbak. Az esős évszakban napokig kint ragadhat az ember, arra várva, hogy lecsökkenjen a gázlók vízszintje.

A bánya gördülő műszakokban dolgozik, így amint Maxine visszaér a bázisra és leborítja a rakományát, egy másik vezető már ül is be az ülésbe és útnak indul. Amikor ő visszaér 12 vagy 13 órával később, akkor Maxine ugrik fel a vezetőülésbe, elindítja kedvenc Jimmy Barnes lemezét, és ő is ismét megteszi az utat.

Nem túl sok nő dolgozik idekint, Maxine is mindössze egyetlen másik nőt látott közúti vonatot vezetni. Amikor a hivatásáról kérdezik, sok ember egyszerűen nem akarja elhinni, hogy ő valóban közúti vonatokat vezet – különösen azok hitetlenek, akikkel első ízben találkozik. „Azt mondják, »hű, te aztán nem tűnsz annak«” – meséli.

Azonban Maxine mindig is teherautó-vezető szeretett volna lenni. Édesapja teherautó-vezető volt, akárcsak a néhai férje. Maxine nagyon szeret vezetni, ez természetes számára. Bár ő egy hölgy egy igencsak férfias munkakörnyezetben, tudja, hogy a férfiak tisztelik őt – ahogyan ő is tiszteli őket. 

A fiúk fantasztikusak. Mindig hívnak a rádión: »Max, minden rendben?« Mindannyian így teszünk. Nem azért, mert én nő vagyok. Egészen egyszerűen figyelünk egymásra. Sok időt töltünk itt, így mi vagyunk egymás családja idekint.

Maxine Taylor

teherautó-vezető

Dingók sziluettje.

Nyugat-Ausztrália kietlen Pilbara régiója körülbelül 5000 kilométerre fekszik Maxine keleti parton, Brisbane városában található otthonától.

„A fiúk fantasztikusak” – mondja. „Ha megállok valamiért vagy meghibásodik valami, akkor megállnak és megkérdezik, hogy van-e elég vizem és élelmem. Vagy kiszállnak és segítenek. Remekül kijövünk, mindig hívnak a rádión: »Max, minden rendben?« Mindannyian így teszünk. Nem azért, mert én nő vagyok. Egészen egyszerűen figyelünk egymásra. Sok időt töltünk itt, így mi vagyunk egymás családja idekint.”

Maxine és kollégái rendszeresen grilleznek, néhány itallal és sok beszélgetéssel, nevetéssel és viccekkel tartják magas szinten a morált.

„Megértjük egymást, mindenki nagyon barátságos, mindenki jól kijön a többiekkel. Muszáj is ilyen környezetben, hiszen több időt töltünk együtt, mint a saját családjainkkal.”

Saját családja Ausztrália különböző részein szétszórtan él. Megtartotta a brisbane-i családi házat, ott lakik a három felnőtt gyermeke közül az egyik. Két másik gyermeke távolabbra délen lakik Új-Dél-Wales államban. Két lányunokája van, és egyértelmű örömmel meséli, hogy már egy kisfiú is „úton van”.

„Néha elmerülök a gondolataimban” – mondja. „Az elméd kalandozik néha. Nem túl gyakran látom a családomat. Ám ez nem zaklat fel. Mindig jó amikor végre találkozhatunk. Azt hiszem, egyszerűen megszoktam ezt.”

A döntés, hogy megtartsa a brisbane-i házát – és az azzal járó hitelt – az egyik oka annak, hogy még mindig teherautót vezet. Annak ellenére, hogy abban a házban lakott 25 éven keresztül, manapság a Port Hedland-i táborra hivatkozik otthonként.

„Nyolc hét után már nagyon várom, hogy hazamehessek Brisbane-be, ám amikor otthon vagyok egyedül, akkor ide vágyok vissza. Remek a környezet, amiben lakunk, szeretem a tábori körülményeket.”

Idekint a vezetők nem csupán egymással alakítanak ki szoros kapcsolatot. A nagy Volvo teherautóikhoz is szorosan kötődnek. Annak érdekében, hogy ilyen sok és nehéz terhet elszállíthassanak, a teherautókat legalább hetente egyszer karban kell tartani, a vezetőknek mindennap meg kell tankolniuk a járműveket és el kell végezni az elindulás előtti ellenőrzést - csak így biztosítható, hogy éjjel-nappal üzemeljenek.

Kilátás egy sivatagi autóútra.

Nagyon magányos itt az élet. Nem látunk életjeleket, leszámítva az utat nagy ritkán keresztező tehenet, tevét vagy dingót. A napok nagyon hosszúak.

 

„Rendkívül kényelmesek, minden finoman működik, és úgy vigyázunk rájuk, mintha a saját teherautóink lennének. Mindig ugyanazzal a járművel dolgozunk, ezért ügyelünk a tisztaságára és gondoskodunk róla. Ha a cég valaki mást ültet fel rá, és az nem vigyáz a teherautóra, az nagyon felzaklat” – mondja Maxine, majd hozzáteszi: „Édesapámnak Volvo teherautója volt. Úgy alakult, hogy én is egy Volvo teherautót vezetek, így ez igazán közel áll a szívemhez.”

Akármennyire is szereti a teherautóját és az azzal járó életformát, Maxine már elgondolkozott azon, milyen lesz az élete akkor, ha már nem szállít mangánt a sivatagon át.

„Azt hiszem, talán a következő öt évben szeretném még ezt csinálni, azután talán nyugdíjba vonulok” – mondja. „Még nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Valószínűleg több időt töltök majd a családommal Új-Dél-Wales államban.”

Ám azt mondja, hogy egyelőre az úton töltött minden percet élvezni fog, felhangosítja a zenét, és együtt nevet a fiúkkal a kétirányú rádión keresztül.

„Nagyon élvezem” – meséli. „Remélem, a férjem igazán büszke lenne rám és arra, amit csinálok. Azt hiszem, valóban büszke lenne.”

A Teherautó

Teherautó: négy pótkocsis országúti vonat.
Típus: Volvo FH16.
Motor: 700 lóerő, 3150 newtonméter, I-Shift váltóval.
Vontató: 10×6 (két kormányzott, három hajtott tengely).
Pótkocsi: félpótkocsi, dolly, félpótkocsi, dolly és egy B-dupla (hét elemből álló szerelvény).
Tömeg: 175 tonna szerelvényössztömeg.
Terhelés: >113 tonna.
Hosszúság: 53,5 méter.
Kerekek száma: 84.
Üzemanyag: akár 1840 literes kapacitás (szinte sehol sem lehet tankolni a különböző bányák és Port Hedland között, gyakoriak a 800 kilométert meghaladó utak).
Jellemzők: Forró és extrém környezethez igazított kivitel.

  • Jégtömlők a vezető védelmére egy váratlan esemény esetén.
  • Gallytörő rudak védik a teherautót az állatoktól.
  • Különleges hűtési megoldások a nagy kockázatú komponensek, így például az akkumulátor és a differenciálművek védelmére.

Kapcsolódó tartalom

Még a tapasztalt teherautó-vezetőt is próbára teszik a kanadai hegyi utak

Rod Stanley teherautó-vezető 18 éve szállít túlsúlyos szállítmányokat. Jelentős tapasztalata ellenére Kanada nyugati részének kanyargós hegyi útjai és korlátozott vezetési órái még őt is próbára teszik. ...

Életben maradni a világ egyik legveszélyesebb útján

Megfontoltság, ügyesség és tapasztalat tartotta életben Juan Manuel Manrique-t 45 éven át a világ egyik legveszélyesebb útján. Ez a chilei Paso de los Caracoles....

Sóbányászat Bolívia nagy fehér síkságán

A fény kíméletlen, a levegő pedig ritka. A világ legnagyobb sósíkságán ember és gép egyaránt átlépi a határait. Dario Machaca Colque teherautó-sofőr több mint harminc éve dolgozik itt....

Cikkek szűrése

5 true 5