Trucks
Svolværben, a világ egyik legészakibb városában vagyunk, hogy találkozzunk Ken-Marek Vatnfjord teherautó-vezetővel. Általában távolsági fuvarfeladatokat végez, ám ma egy 120 kilométeres útra visz minket Reine faluba, a Lofoten-szigetcsoport végébe, ahonnan halat szállítunk majd. Rengetegszer vezetett már ezeken az utakon, még extrém időjárási körülmények között és a sarkköri éjszakák idején is. Bár nem egy aggódós típus, mindig a biztonság jár az eszében, ha rossz az idő.
„Nem tudom garantálni, hogy épségben hazajövök. Bármikor történhet valami, ahogy a legrosszabb utakon korábban már történt is. Elővigyázatossági lépéseket teszünk, különösen olyankor, amikor tudjuk, hogy az időjárás rossz lesz, ám egyszerűen nem állhatunk meg. Az a feladatunk, hogy halat és más létszükségletet jelentő ellátmányokat szállítsunk az északi közösségeknek akkor, amikor mindenki más otthon marad” – mondja Ken-Marek.
Soha nem lehetsz elég óvatos. Ez egy veszélyes útvonal.
Ken-Marek elhagyja Svolvær városát, és nyugatra indul az E10 gyorsforgalmi úton. Az első alagút olyan keskeny és annyira alacsony a szélein, hogy az út közepén kell haladnia. Lelassít a henningsværi – az egyik legismertebb halászfalú Lofotenben – kijáratot elhagyva. Nagyon is tudatában van annak, hogy nem régen egy halálos baleset történt itt, amikor egy dán teherautó talán túl gyorsan érkezett a kanyarba és egyenesen átszakította a korlátot, s ment tovább lefelé, a tenger felé. A dán sofőr halálának napján tükörsima volt a jég a baleset helyszínén, és a teherautó a biztonsági korlátból száz méternyit vitt magával.
„A pótkocsi levált és beleütközött a vezetőfülkébe, majd le a vízbe. Azóta kiszélesítették az utat és megerősítették a biztonsági korlátot, ám soha nem lehetsz elég óvatos. Ez egy veszélyes útvonal.”
Sarpsborg városában nőtt fel Ken-Marek, Norvégia déli részén, ám északra költözött, amikor svolværi nagyanyja megbetegedett. A helyi szállodában jelentkezett egy állásra, majd nem sokkal ezután a megtalálta a szerelmet Anne Helen, a szálloda vezetője személyében. Bár a pár egy évre délre költözött, Ken-Marek boldogan visszament északra, amikor távolsági fuvarozást végző teherautó-vezetői állást ajánlottak neki.
Ez 2007-ben történt. Ma Ken-Marek, Anne Helen és fiuk, Kasper együtt élnek Svolvær központjában nem messze a város kikötőjétől, ahol a Thors Varetransport, a vállalat, amelynek Ken-Marek dolgozik, székhelye található.
„Nem tudnám elképzelni sem, hogy bármi mást csináljak. Biztos vagyok benne, hogy sokan a pénz miatt végzik, ám számomra életforma, hogy távolsági fuvarozást végző teherautó-vezető vagyok. Ez része a génjeimnek.”
Megérkezünk Reine halászfaluba, a lofoteni vidék egyik leggyönyörűbb helyére. Csupán 330 ember él itt, legtöbbjük a halászhajókon vagy a halüzemben dolgozik. Már számtalan alkalommal rakodott fel itt halat Ken-Marek.
Nem tudnám elképzelni sem, hogy bármi mást csináljak. Biztos vagyok benne, hogy sokan a pénz miatt végzik, ám számomra életforma, hogy távolsági fuvarozást végző teherautó-vezető vagyok. Ez része a génjeimnek.
„Érdemes megfordulni a nagy teherautóval itt, ha árukat rakod az ember, ám az úton lesz később néhány akadály, amelyet nehéz legyőzni a legrosszabb napokon. Az út csak egy autó széles és nincsen biztonsági korlát az út sok kanyarja miatt. A víz szintje egészen az aszfalt magasságáig felér. Ha csak a legkisebb hibát is véted, beesel a vízbe.”
Ken-Marek elmeséli, hogy boldog, hogy a cége a Volvo márkával való szoros együttműködésre koncentrál, és azt, hogy nagyon sokat jelent számára a teherautója.
„Ugyanazon a napon helyezték forgalomba, mint amikor megszületett a fiam. Ezért az a nap dupla örömünnepet jelentett.”
Ám ezen a napon Ken-Marek nem a saját kormánykereke mögött ül. Ma a cég egyik legújabb teherautóját teszteli, egy Volvo FH 540 járművet az új I-Shift Dual Clutch technikával. Azt mondja, nagyon furcsa számára, hogy nem hallja, amikor a teherautó fokozatot vált.
„Még a saját autómnak sincs ilyen jó sebességváltója. Ugyanakkor a teherautó rendkívül erősnek tűnik, ami nagyon fontos számunkra, ha beállít a rossz idő. Nem kérdéses, hogy az új technika a mindennapi életünket jobbá teszi. Nagyobb biztonságban, egész évben szállíthatjuk a ránk bízott árukat.”
Éppen átkelünk a Gimsøystraumen hídon. Ez Lofoten egyik legszelesebb helye. Ma csak könnyű szellő fúj, ám Ken-Marek kelt már át teherautójával olyankor is a hídon, amikor több mint 30 méter/másodperc sebességű szél fújt és a hidat lezárták
„A teherautón olyan nehéz rakományt szállítottam, hogy úgy gondoltam, hogy rendben lesz. Hirtelen felcsaptak az ablaktörlő lapátok a szélvédőre, a napellenző eltört és a szél megragadta az egész szerelvényt. A szél ellen kellett kormányoznom, hogy a hídon tartsam a teherautót. Nem féltem, de azt bevallom, hogy egy kicsit azért aggódtam. Szerencsére rendben átértem. Soha többet nem csinálok ilyet” – mondja.
Még mindig odébb van Svolvær, ám már elkezd sötétedni. A napok igen rövidek az évnek ebben az időszakában. December 7. és január 5. között egyáltalán nem is lehet látni a napot. Ez a sarkköri éjszaka ideje.
„Az évnek ebben a szakában soha nem engedheted el magad. Az utak általában szűkebbek, a hókupacok nagyobbak és egész nap sötét van. Élvezem a vezetéssel töltött időt, ám ilyenkor nem lankadhat a figyelmem. Láttam már teherautókat az útpadkának ütközni és felborulni.”
A vállalat, amelynek Ken-Marek dolgozik, pontosan tudja, hogy mit kell tenni, ha igazán rosszra fordulnak a dolgok.
„Nagyra értékelem a főnököm hozzáállását. A legfontosabb, hogy biztonságban megérkezzünk, nem az, hogy mennyi időbe kerül ez. Így nem is volt még soha súlyos balesetünk. Úgy vélem, ez ennek az egyértelmű hozzáállásnak és különösen a jó teherautóknak köszönhető.”
Visszaértünk Svolværbe. A hosszú munkanap véget ért. Minden rendben ment ezúttal. Már csak le kell rakodni a teherautóról, majd leparkolni azt, s Ken-Marek még rövid megbeszélést folytat néhány még munkában lévő kollégájával.
„Mindig jó újra látni a svolværi terminált egy hosszú út után. Ilyenkor tudom, hogy nemsokára újra láthatom Kaspert. Ő mindig vár rám otthon.”
E10: A korábban V. Olaf király útjaként ismert gyorsforgalmi út a svédországi Luleå és a norvégiai Å között vezet. Lofotenben, Svolvær és Reine között az út rendkívül kanyargós és hat méternél is szűkebb, gyakran csupán öt méter széles. Ez az út az egyik Norvégia 18 nemzeti turistaútvonala közül.
Típus: Volvo FH540, 6×2 vontató, 2015-ös évjárat, Krone félpótkocsi.
Termékjellemzők: I-Shift Dual Clutch váltó és Volvo Dinamikus Kormányzás.
Motor: 13 literes, hathengeres dízelmotor, 540 LE és 2600 Nm.
Szállítási feladatok: a teherautó halkészítményeket és élelmiszereket szállít Lofotenben és Norvégia többi részén, évente akár 150 000 kilométert tesz meg.
