Életben maradni a világ egyik legveszélyesebb útján

Megfontoltság, ügyesség és tapasztalat tartotta életben Juan Manuel Manrique-t 45 éven át a világ egyik legveszélyesebb útján. Ez a chilei Paso de los Caracoles.

Paso de los Caracoles, Chile.

A chilei Paso de los Caracoles a világ egyik legveszélyesebb útja

Juan Manuel Manrique, teherautó-vezető.

Nem szeretek szállodában aludni és étteremben enni. Az én főztöm sokkal finomabb és egészségesebb.” – mondja Juan Manuel Manrique.

Paso de los Caracoles – a „Csigák hágója” 29 lassú kanyarral emelkedik 800 méteres tengerszint feletti magasságról a szédítő, 3200 méter magasságban található argentin határátkelőhöz. Télen rendkívül veszélyes megmászni vagy leereszkedni rajta a jég és több méter hó miatt, míg nyáron a hőség kíméletlenül kínozza a nehéz rakományt szállító teherautók fékeit és motorját.

„Minden egyes balesetnél azon tűnődöm, hogy vajon mi miatt hajtott túl gyorsan ez a vezető, aztán a családjára gondolok, akik soha többé nem látják őt” – mondja Juan Manuel Manrique, miközben éppen gyorsít fölfelé a meredek emelkedőn. „Megfontoltan és tisztelettel, ám sohasem félelemmel – ezt tanította nekem édesapám, és ez eddig bevált.”

A következő kanyart különösen széles íven veszi, hogy elegendő helyet hagyjon egy, a völgybe ereszkedő teherautónak. A vezetők barátságos integetéssel és a nyitott ablakon át jól hallhatóan köszöntik egymást. A 10. kanyarnál egy összetört konténerre mutat a 10. és 12. kanyarok közötti lejtőn. Elmondása szerint az Argentínából bort szállító teherautó vezetője túlságosan gyorsan jött lefelé. A félpótkocsi felborult és magával rántotta a nyergesvontatót is.

„Úgy tudom, a vezető úgy menekült meg, hogy kiugrott mielőtt a teherautó legurult volna a hegyről. Több csontját is eltörte, súlyosan megsérült” – meséli komoran. „Ám legalább életben maradt!”

Megfontoltan és tisztelettel, ám sohasem félelemmel – ezt tanította nekem édesapám, és ez eddig bevált.

Juan Manuel Manrique

teherautó-vezető

Tekintetét egy pillanatra sem veszi le az útról miközben a chilei Andok éles kanyarokkal tűzdelt emelkedőjén kapaszkodik fel, útban Argentína felé. Minden kanyart megszámoztak, és a legtöbb életet követelő kanyart, a 17. kanyart a helyiek a „Curva de la muerte” azaz „Halálkanyar” névvel illették. Szemei összeszűkülnek egy pillanatra amint elhalad a tábla mellett, ám koncentrációja töretlen. Megmutatja a különböző helyeket ahol a közelmúltban vagy régebben baleset történt. A szerencsétlenül jártak közül sokan személyes barátok voltak – gyorsan egyértelművé válik, hogy kialakul egyfajta testvériség a Chile és Argentína közötti legfontosabb határátkelőhöz vezető utat gyakran teljesítő sofőrök között.

Ez a legrövidebb út a Santiago de Chilétől nyugatra fekvő San Antonio kikötőjéből az argentin Mendoza vonzáskörzete – valamint tovább Brazília – felé, így létfontosságú a környék logisztikája szempontjából. Ezen az úton a világ minden tájáról származó árukat szállítanak az ecuadori partokról érkező banántól a csillogó új ázsiai autókig. Ma Juan Manuel hűtős pótkocsija 25 tonna banánt szállít Mendozába. A motor nyomatékosságának és a finom kapcsolású sebességváltónak köszönhetően teljes figyelmét a veszélyes útnak szentelheti.

Vezetők világa – 6. rész
Juan Manuel Manrique.

Minden egyes balesetnél a vezető családjára gondolok, akik soha többé nem látják őt.

Juan Manuel élete 64 évéből 45-öt teherautó-vezetéssel töltött Dél-Amerika különböző vidékein. Amikor úton van, felesége és négy felnőtt gyermeke otthonába, az argentínai Mendozába várják őt vissza. Rengeteget gondol rájuk, ám a családját megnyugtatja a tudat, hogy sohasem volt balesete. Tudják, hogy számára a legfontosabb, hogy épségben hazaérjen hozzájuk.

„A cégtulajdonos hozzáállása nagy hatással bír a baleseti statisztikákra” – magyarázza. „Néhány tulajdonos nem törődik a vezetővel, túl keményen dolgoztatja őket öreg és elavult eszközökkel, és ez mindig több balesethez vezet.”

Elmondása szerint a cégnél, amelynek jelenleg dolgozik, soha nem volt súlyos baleset, márpedig ez az egyik legnagyobb vállalat a Chile–Argentína útvonalon. A tulajdonos nagyon közvetlen kapcsolatban áll a sofőrjeivel.

„Nagyon sokat jelent, hogy a tulajdonos rendszeresen felhív és megkérdezi, hogy vagy, a családodról érdeklődik, valóban fontos számára a jóléted” – magyarázza Juan Manuel. „A túl nagy nyomás nem jó.”

A hűtött áruk szállítására specializálódott vállalat flottája 80 teherautóból áll, s további 30-at már megrendeltek. Minden járművük Volvo FH, Chilében először e cég vásárolt új FH-t. Juan Manuel egy 2015-ös FH 500 vonatót vezet, amelyet nemrég vett át a vállalat. I-Shift sebességváltóval rendelkezik a 6x2-es nyergesvontató. Az egy sofőr – egy jármű alapelvnek köszönhetően gyorsan megbízható baráttá válik a Volvo. 

Édesapámtól tanultam meg mindent a teherautózásról és ezekről a hegyekről is.

Juan Manuel Manrique

teherautó-vezető

„Ezek az új teherautók rendkívül jó kilátást, felfüggesztést és fékeket kínálnak, sokkal kevésbé fárasztó ezeket vezetni” – magyarázza. „Ráadásul sokkal biztonságosabbak. Nagyon kényelmesen lehet bennük aludni, így másnap kipihenten vághatok neki az útnak. Az ágyak kényelmesek, így ezek a teherautók valóban az otthontól távoli második otthonként szolgálnak. E járművekkel műszaki probléma miatt még sosem kellett kényszerű pihenőnapot tartanom.”

Miközben a nap éppen lenyugodni készül a hegyek mögött, marha- és csirkehúsból álló vacsorát készít az út mellett. Arról mesél, milyen az, amikor a felesége is elkíséri.
 

Kanyar a Paso de los Caracoles hágón.

A Paso de los Caracoles vezet el a szédítő, 3200 méteres tengerszint feletti magasságban található argentin határátkelőhöz

„Senki sem főz olyan jól, mint a feleségem,” – mondja – „ám amikor együtt vagyunk úton, mindig én főzök. Ő ilyenkor pihenhet. Nem szeretek szállodában aludni és étteremben enni. Az én főztöm sokkal finomabb és egészségesebb.”

Üldögél még egy darabig székében, és az annyi éven át munkahelyeként szolgáló hegyekre tekint, az öröm és bánat forrására. Pár éven belül nyugdíjba vonul, és minden idejét feleségével tölti majd otthonukban, a gyönyörű Mendozában.

„Édesapámtól tanultam meg mindent a teherautózásról és ezekről a hegyekről is” – emlékezik vissza Juan Manuel. „Egyszer azt mondta nekem, hogy az Andok mindig itt lesz. Mindig. Mi mindannyian meghalunk, előbb vagy utóbb. Ám az Andok megmarad.”

A teherautó

Típus: 2015-ös Volvo FH 500 I-Shift nyerges vontató 6×2 hajtásképlettel.
Motor: 13 literes, soros hathengeres 500 lóerő teljesítménnyel és 2500 newtonméter forgatónyomatékkal 1050–1400 1/min fordulatszámnál.
Pótkocsi: az amerikai Utility vállalat 27,5 tonna terhelhetőségű hűtős félpótkocsija.
Megbízások: hűtött áruk szállítása Chiléből Argentínába.

Kapcsolódó tartalom

Sóbányászat Bolívia nagy fehér síkságán

A fény kíméletlen, a levegő pedig ritka. A világ legnagyobb sósíkságán ember és gép egyaránt átlépi a határait. Dario Machaca Colque teherautó-sofőr több mint harminc éve dolgozik itt....

Irány a vadon – egy nap kafferbivalyokat szállítva

Élő állatok szállítása a dél-afrikai vadonban nem egyszerűen csak kivételes vezetési képességeket követel meg, bátorságot is kíván....

Visszahódítva a tengertől

Nigéria legnagyobb városának képe fokozatosan megváltozik. Ami a Lagos városának erodáló partvonalát megvédő tervként kezdődött, Afrika legnagyobb építőipari projektjévé – az Eko Atlantic projektté – nőtte ki magát, egy új városrésszé, amelyet a ...

Cikkek szűrése

5 true 5