Trucks
Mechanikus hangyaként mozognak a bányaakna mélyén a munkagépek, állandóan és fáradhatatlanul. Távoli motorzaj hallatszik. A bányán kívül épp eloszlott a ködpára, hogy láthatóvá tegye az erdő borította hegyeket.
Lent a bányában hangos ordítás hangzik. Annak a hangja, amint a kő az acélnak csapódik, miközben egymás után rakják a szénből és földből álló rakományokat a teherautó platójára. Andreas Wahyudi kezét a váltókaron tartva várakozik néhány percig, amíg kollégája felrakja nehéz rakományát.
Majd a gázpedálra lép, és ismét nekivág a csúcs megmászásának. „A legfontosabb, hogy koncentráljunk, óvatosak legyünk és kommunikáljunk egymással” – mondja.
A Susubang egy 9000 hektáros külszíni fejtésű bánya Kelet-Kalimantanban, Borneó szigetének indonéz részén. Itt bányásszák a legkeményebb és legdrágább szenet, az antracitot.
A felszínre került szén fekete függőleges csíkokként látszódik a kitermelt földben. A szén eléréséhez robbantás, majd a széntelérek közötti kövekkel teli föld eltávolítása szükséges. A 31 éves Andreas egy Volvo FMX-szel szállítja el a földet a bánya területéről a 1,5 kilométerre lévő lerakóhelyre. A göröngyös útfelület és a nehéz, akár 27 tonnás rakomány nemcsak rugalmas felépítésű járműveket igényel, hanem képzett járművezetőket is.
Soha nem tudjuk, hogy mi vár ránk. A talaj mozog, és ami az egyik pillanatban így néz ki, a következőben gyorsan megváltozhat.
Mély nyomvályúk, kövek és jókora agyagos gödrök teszik nehezen leküzdhetővé a bánya területén lévő utakat. Az eltávolított föld gyorsan megváltoztatja a tájképet, ahogy a földcsuszamlások és a felhőszakadások is.
„A terep jelenti a legnagyobb kihívást. Az utak állapota meghatározó befolyással bír a biztonságra” – mondja Andreas.
A teljesen megrakott teherautók mennydörögve haladnak el mellettünk, Andreas pedig éberen figyel. Majd egy vízzel teli gödörhöz ér az úton, és mindkét kezével megmarkolja a kormánykereket. A motor felpörög, ahogy a teherautó egy meredek kaptatóhoz ér, és a teherautó felfelé mászik.
„Nincs gond, erős ez a motor.”
A rádiós kommunikációban folyamatos információk hallhatók arról, hogy hol kell lerakni a rakományt, érdeklődnek Andreas pozíciójáról, illetve figyelmeztetéseket adnak az úton lévő akadályokról. A bányában a kommunikáció a legfontosabb.
„Soha nem tudjuk, hogy mi vár ránk. A talaj mozog, és ami az egyik pillanatban így néz ki, a következőben gyorsan megváltozhat. Tudom azonban, hogy a kollégáim tájékoztatnak, így nyugodt lehetek” – mondja Andreas.
Műszakja során Andreas nem hagyja el a járművét, de az állandó rádiós kommunikáció, a kürtök hangja és a szembejövő járművezetők barátságos köszönése miatt soha nem érzi magát egyedül.
„Ebben a munkában az a legjobb, hogy új barátokat szereztem” – magyarázza Andreas.
Andreas a Kelet-Kalimantanban található Longkaliból származik, és sok járművezetőhöz hasonlóan ő is a családjától távol dolgozik. Az elmúlt néhány év során a fekete arany iránti óriási igény, nem utolsó sorban Kínából, arra ösztönözte a külföldi vállalatokat, hogy egyre több bányát nyissanak Kalimantanban, ami jelentős munkaerő-szükségletet eredményezett.
Andreas jelenleg 20 másik járművezetővel együtt lakik egy munkásszállón, ahová rövid buszozással jut el a bányából. Saját szobája egyszerű berendezésű, a földön egy matrac, a falakon pedig labdarúgó-legendák poszterei. Ébren töltött ideje nagy részét a fülkében tölti, ám ezt nagyon szereti.
Andreas 2005 óta vezet teherautót, és a tavalyi év során a bányában dolgozott. Kezdetben egy másik járművezető mellett ült, hogy különleges képzésben részesülhessen.
„Eleinte nagyon kellemetlen volt, amikor a teherautó megdőlt, de mostanra megszoktam. A Volvo igazán kényelmes, így lazíthatok. Más teherautó-márkákhoz képest kiváló a fülke lengéscsillapítása és a felfüggesztése” – mondja.
Dél van, itt az ideje az ebédszünetnek a bányától kissé távolabb. A munkások egy tető árnyékában eszik a magukkal hozott rizst, és cigarettára gyújtanak, míg a teherautók a parkolóban állnak.
A hőségben teljes a csend. A nehéz járművek keményre tömörítették az agyagot, ami mintha mit sem törődne az erős, fehér napsütéssel. A sár megszáradt a keréknyomokban és a kerekeken, a teherautó alvázáról pedig sáros agyagdarabok lógnak. Gázolaj és forró gumi szaga érződik. A munka ezután egész délután folytatódik.
Másnapra azonban megváltozott a helyzet. Az éjszaka esett az eső, a hegyek ködbe burkolóztak, a levegő pedig párától nehéz.
„Ma csúszni fog” – mondja Andreas. Az imént végzett rizsből és csirkéből álló reggelijével az étkezőben, ahol chili és olaj illata szál, és a kellemes reggeli napfénynél felhúzza bőr bakancsát.
Hideg szél söpör végig a teherautó-parkolón, és a föld sártengerré vált. Andreas gyorsan ellenőrzi a teherautóját. Olaj, szűrő, abroncsok, fékek – minden jónak tűnik. Felkapaszkodik a vezetőfülkébe, a legfelső lépcsőfokon kilép a bakancsából és feljegyzést készít. Techno zenét kapcsol, hátradől és vár – és vár.
Vezetés közben fontosnak érzem magam, és büszkeség tölt el.
A trópusi Borneón hirtelen és erőteljesen csap le a monszuneső. Rendszeresen érkezik, de nehéz előre megjósolni. Az eső után az utakat le kell tisztítani, és biztonsági okokból minden más munkát leállítanak.
„Egyébként fennállna a veszélye, hogy egy árokban találjuk magunkat, és felborulunk vagy karambolozunk. Most tiszta az idő, de tudjuk, hogy bármikor eleredhet az eső.”
A munka az átláthatatlan köd és por miatt is leáll. Ezért amikor folyhat a munka, mindenki igazán keményen dolgozik. A Volvo teherautók ebben a bányában egész nap dolgoznak, akár 10 éven keresztül.
Ahogy felkel a nap és felemelkedik a köd, a járművezetők fehér Volvo teherautóik köré gyűlnek. A motorok zaja abbamarad, a teherautók között a vezetőfülkékből kiszűrődő zene hangja száll. Az egyik sofőr feltekerte a hangerőt és kinyújtózott, lábait a teherautó nyitott ajtajára téve.
A kimerítő vezetés a bányában a legjelentősebb kockázatok közé emeli a fáradtságot, ezért rendszeres tesztekkel győződnek meg arról, hogy egyik járművezető sem túlságosan fáradt. Andreas napi 11 órát vezet. Elismeri, hogy ugyanazt a 18 perces utat megtenni napról napra igencsak egyhangú. Ezt azonban bőven ellensúlyozza az, amit a kormánykerék mögött érez.
„Vezetés közben fontosnak érzem magam, és büszkeség tölt el. Elégedettséggel tölt el” – mondja.
Hirtelen utasítást kap, és haladéktalanul beindítja a motort. A nap már magasan jár az égbolton a bánya fölött. A munkanap végeztével Andreas betolat a parkolóhelyére, leállítja a motort és leugrik a fülkéből. A hold fényesen világít a nyugodt felhők mögött, a vörös földhalmok, a növényzet és a távoli kék hegyek fölött.
Kék inget és sisakot viselő férfiak érkeznek az étkezőből a teherautókhoz, készen arra, hogy elkezdjék az éjszakai műszakot. Andreas a holdfényben áll. Longkaliban földműves és teherautó-sofőr volt. A munka és a pénzkereset lehetősége hozta ide, azzal együtt, hogy itt fejlesztheti a képességeit és karriert építhet.
„Ha a jövőben lehetőségem lesz rá, az itt megszerzett tapasztalataimat felhasználva szeretném elindítani a saját vállalkozásomat a szállítási iparban. Ki tudja – mondja visszafogott mosollyal az arcán –, egyszer talán még egy saját teherautót is vásárolhatok.”
Volvo FMX megterhelő szerződéses megbízásokra, egy 6×4-es bányaplatós 17 köbméteres (túlterheléssel) billencs formájában, soros, hathengeres, 10,8 literes D11A motorral, amelynek teljesítménye 370 lóerő
Mire használják: föld szállítására (túlterheléssel) a Susubang bányában