Trucks

Irány a vadon – egy nap kafferbivalyokat szállítva

Élő állatok szállítása a dél-afrikai vadonban nem egyszerűen csak kivételes vezetési képességeket követel meg, bátorságot is kíván.
Helikopter és teherautó.
A helikopter segít megtalálni, majd elaltatni a kafferbivalyt, míg az állatorvosok csapata a földön követi az eseményeket a teherautóval.

Fecskék törnek elő és húznak át meredeken ereszkedve a dél-afrikai szavanna fölött. Egy hűvös fuvallattal osztoznak a levegőben, amely lassan áthalad a sík tájon. Alig múlt el reggel hat óra, és néhány percen belül felkel a nap. A madárdalt hirtelen egy dízelmotor üvöltése harsogja túl.

Vörös porfelhőben egy homokszínű Volvo FM száguld pickupos emberek egy csoportja felé, akik a Koppies Dam Nemzeti Park kapuinál gyülekeznek, Johannesburgtól 150 kilométerre délnyugatra. A mai a szezon első napja. A vadbefogó csapat ma afrikai bivalyokat fog el és költöztet át, amelyek a „Nagy ötös” tagjai, vagyis a vadászok szerint a legveszélyesebben és legnehezebben követhető, illetve levadászható állatok közé tartoznak Afrikában.

„Gyakran dolgozunk bivalyokkal, de ez mindig kockázatos. A bivaly erős állat, és amikor támad, azt kíméletlenül teszi. Ha elkap, akkor neked véged. Megöl” – mondja Petrus Motsoane a csapat munkafelügyelője és a Volvo vontató sofőrje, amellyel elszállítják majd ezeket az agresszív állatokat.

A vadállatok befogása és elszállítása fontos tevékenység Dél-Afrika számos környezetvédelmi területén. Elsősorban a különféle állatfajok egyensúlyának fenntartása miatt szükséges az egyes területeken, de a beltenyészet kialakulását is megakadályozza.

A bivaly erős állat, és amikor támad, azt kíméletlenül teszi.

A befogásokat a téli időszakban, március és október között hajtják végre, amikor a leghűvösebb az idő. A csapat számos különféle vadállatfajt fog be és szállít el – a zebráktól és rinocéroszoktól a bivalyokig és az oroszlánokig. 

Petrus Motsoane már több mint 20 éve dolgozik a dél-afrikai Free State tartomány természetvédelmi területein. Sebészi pontossággal irányítja 24 tonnás, 22 méter hosszú teherautóját a szavannán keresztül az elszállításra szánt állatok csordájáig. Ez a munka a járművel és a járművezetővel szemben egyaránt kemény követelményeket támaszt.

„A szavannán vezetve az egész testem elfárad. Olyan érzés, mintha eltörnének a bordáim! De már 10 éve hajtom ezt a teherautót, és sosem volt semmilyen problémám. Elég erős és rugalmas ahhoz, hogy mindent elvégezzen, amit kell” – mondja Petrus.

A vadbefogó csapat Free State tartományban 25 emberből áll, továbbá egy állatorvosból és egy helikopterpilótából. A helikopter felkutatja és nyílt terepre tereli a bivalyokat, ahol az állatorvos a levegőből eltalálhatja őket egy nyugtatólövedékkel. 

Amikor a bivaly elkábul, a földi csapat pickupjaikkal a több mint egy tonnás állathoz hajtanak, és felrakják a platóra. A bivaly ezután Petrus Volvo teherautójához szállítják, ahol egy darus teherautó a pótkocsira emeli az alvó állatokat, ahol semlegesítő szer segítségével felébresztik azokat.

„Amikor a bivaly felébred, egy kicsit agresszívvé válik, de akkora már mind kijutottunk és bezártuk az ajtót. Ha az előtt ébred fel, hogy elhagyhatnánk a pótkocsit, villámgyorsan kell menekülnünk, ha nem akarjuk, hogy elkapjon” – mondja Petrus.

Nevet, és alsó fogsorának arany foga, illetve a bal fülében lévő arany karika megcsillannak, miközben visszaemlékszik annak a rémült zebrának a történetére, amely a rakodási folyamat közepén ébredt fel, és szemkötőben vágott neki a szavannának.

Fel-le mozgó farktollakkal három strucc galoppozik keresztül a magas füvön a teherautó jobb oldalán, míg a helikopter zörgő hangja két felnőtt rinocéroszt és egy rinocéroszborjút is arra sarkall, hogy fejvesztve meneküljenek. A teherautó pattogva halad a füvön és a cserjéken keresztül, le egy vízmosáson és keresztül egy olyan keskeny hídon, amelyen csak csodával határos módon jut át a konvoj. Petrus arca megdermed a koncentrációtól.

„Amikor nehéz terepen vezetek, a teherautó egészen másként rázkódik és más hangokat ad, mint amikor rendes úton haladok. Nagyon, nagyon lassan kell haladnom a veszélyes terepen, míg biztonságos szakaszra nem érek. Alaposan meg kell figyelnem az előttem lévő utat, meggyőződve arról, hogy nincsenek kövek vagy egyéb akadályok az útban. De nem láthatok mindent, úgyhogy olykor kockáztatnom kell” – mondja.

 

Rosszul kezdődik a nap. Az első két kafferbivaly, amelyeket az állatorvos elkábít, egy ligetbe, majd egy hasadékba rohannak, veszélyesen közel a folyóhoz. A pickupok üvöltő motorral küzdenek a helyszínre vezető út magas növényzetével, amikor pedig megérkeznek, nem tudják megközelíteni azt a mocsaras területet, ahol a bivaly már alszik. A fák megnehezítik a helikopter számára, hogy elüldözze a közeli bivalyokat, amelyek akár támadhatnak is.

Erősítést hívnak, és minden rendkívül felgyorsul: a bivalyt egy zöld hordágyra teszik, majd felcsörlőzik az emelkedőn a terepjáróig, ahol puszta kézzel tízen rakják fel az alvó állatot a pickup platójára.

A teherautó vezetésén kívül vezetőként Petrus feladata az állatokkal végzett munka ellenőrzése, valamint a pótkocsira rakodásuk elősegítése. A pótkocsit kívülről nyitható és zárható acél ajtók osztják öt rekeszre. A teherautó az állatok méretétől függően a legjobb esetben akár 15 bivalyt is szállíthat.

„A bivalyok nem szeretnek egyedül maradni. Megbolondulnak tőle és kárt tesznek magukban. Ezért egy rekeszben mindig két vagy három bivaly utazik” – magyarázza Kees Lawrence, a vadbefogó csapat feje, miközben kiméri a megfelelő B-vitamin adagot a négyéves bivalytehén számára, amelyet éppen most rakott fel a földi csapat a teherautóra.

Minden befogott bivalyt tesztelnek különböző betegségekre, megjelölnek egy mikrocsippel, továbbá kapnak egy adag B-vitamint is, amely erősíti az immunrendszerüket. Miközben Kees injekciót ad az alvó bivalynak, fehér szemkötőt és gyapjú füldugót kapott bivalyokból álló sor alakul ki a Volvo szerelvény és a darus teherautó között. A szemkötők és a gyapjú füldugók elősegítik, hogy nyugodtak maradjanak.

Mikor elmondom a többi sofőrnek, hogy mit szállítok, mindig azt mondogatják: „haver, ezek az állatok egyszer megölnek téged”. Ám én már 20 éve csinálom, és még mindig életben vagyok.”

Az állatszállítás részét képező vérvétellel járó tesztek, a bivalyok áthelyezése és felébresztése gyorsan halad. Petrus egy hosszú vasrúd segítségével kinyitja a rekeszek közötti ajtókat. A tizennégy állat gyorsan elözönli a pótkocsit. A kafferbivalyok nem túl boldogok attól, hogy hirtelen kis fémdobozokba zárva találják magukat. 

„Ha elindulunk, lenyugodnak” –mondja Petrus, miközben felmászik a vezetőfülkébe. 

A teherautó a rezervátumon keresztül egy zárt terület felé tart, ahol a kafferbivalyok karanténban maradnak, mielőtt árverésen eladnák őket más természetvédelmi parkok számára. A mai rakomány értéke több mint 2,2 millió rand, ami megközelítőleg 50 millió forint. Az értékesítést követően Petrus Motsoane elszállítja az állatokat új otthonukba.

„A munka legjobb része, amikor úton vagyok a teherautómmal. Mikor elmondom a többi sofőrnek, hogy mit szállítok, mindig azt mondogatják: „haver, ezek az állatok egyszer megölnek téged”. Ám én már 20 éve csinálom, és még mindig életben vagyok.”

A teherautó

Volvo FM 2003-ból, 13 literes, 380 lóerős dízelmotorral és dél-afrikai SA Trucks pótkocsival. A szerelvény 22 méter hosszú és 24 tonna tömegű. A járművet minden nap használják a március és október közötti vadbefogási szezon alatt vadállatok szállítására a szavannán, illetve rendes közutakon.